Elérkezett az az édes pillanat, amikor Senta és én jól megérdemelt éves szabadságunkat kivéve  a hétvégén az olasz tengerpart felé vesszük az irányt, belőjük a GPSt, betuszkoljuk az autóba a babakocsit, gumimatracot, bikinit és úszógumit, és két hétig szigorúan laptopmentes nyaralással próbálunk regenerálódni. Addig posztot nem írunk, mert mobilon keresztül nemkicsit komplikált, viszont nagyon. Viszont akinek kedve van szolgálja ki magát itt, ha más nem dürrögjön egymagában, vagy anyázzon-ezért a felelősséget előre szólunk: nem vállaljuk-ha megérkeztünk élménybeszámolunk, ahogy magunkat ismerem nem lesz kalandmentes ez a túra sem:)

Írás a hétvégéig nem lesz, mert tupíruszkárosodunk- fodriba megyünk, pedikűröshöz, és hasonló csacskaságokkal töltjük ki az indulás pillanatáig azt a kevés időt.

Mindenkinek kellemes nyarat kívánunk amíg nem vagyunk, legyetek rosszak és egyetek sok magyar dinnyét és fagylaltot!

Mindenkinek puszi, és viszlát:

Senta&Nina